Hírek

Természetjáró kisokos – 2. rész: Légy illemtudó vendég a természetben!

Felelősen a természetben – Természetjáró kisokos

Jól ismert világunk alaposan megváltozott a járványhelyzet miatt, aminek egyik hozadéka, hogy egyre többen keresik a természet közelségét, feltöltő erejét. Négyrészes sorozatunkban alaposan körüljárjuk a természetjárás írott és íratlan szabályait, hiszen – amellett, hogy sokaknak új még ez a terep – a rutinos túrázók is új ismeretekre bukkanhatnak cikkeinkben. Célunk a természeti környezetünk értékeinek és élővilágának megóvása, hogy az utánunk jövők is élvezhessék mindezt.

Légy illemtudó vendég a természetben!
2.rész

Olvadj a környezetbe!

A vadon lakóinak a természet az otthonuk, mi csak vendégként érkezünk ide. Ha valakinek ajtóstul rontanak a házába, az védelemből vagy támadni fog, vagy elmenekül jó messzire. A vadon élő állatok általában az utóbbit választják, így érdemes például nem túl harsány ruhákban érkezni, mert az sok állatnak riasztó inger lehet. Inkább természethez közeli színekbe öltözzünk, így sokkal több lakót pillanthatunk és ismerhetünk meg.

Fülelj inkább, ne hangoskodj!

Az erdők-mezők lakói nem szeretik a zavaró zajokat, a ricsajt sem. Ha zenétől hangos hangszóróval, telefonnal vagy egymás hangját átkiabáló, nagy csapatokban vonulunk az erdőben, biztosan egy állattal sem fogunk találkozni. Te sem szeretnéd, ha így rontanának be hívatlanul a szobádba, úgyhogy inkább a legkevesebb zajt keltve haladjunk az úton, ne zavarjuk az ott lakó állatok nyugalmát. Persze beszélgethetünk túratársainkkal, de azt csendesen tegyük, így (nem mellesleg) a többi túrázót se zavarjuk. Füleljünk, töltődjünk, hallgassuk a madarak énekét, figyeljük a neszeket, néha álljunk meg, így akár az állatok természetes viselkedését is megfigyelhetjük.

Vidd haza a szemeted!

Ha odafelé elfért a hátizsákban, akkor hazafelé is biztosan el fog. Az eldobált szemét nemcsak esztétikai probléma, hanem komolyan károsíthatja az élővilágot, a nagyobb és régebbi szemétkupacok körül pedig tájidegen fajok is megjelenhetnek. Bár a pihenőhelyeken és a turistautak ki- és bevezető pontjainál még találkozhatunk kihelyezett szemetesekkel, a rendszeres túrázók már tapasztalhatják, hogy ezekből egyre kevesebb van, méghozzá nem véletlenül. A természetben elhelyezett szemeteseket nem lehet olyan gyakran üríteni, egy zsúfolt hétvégén akár pár óra alatt is megtelhetnek a tárolók. A púposra megrakott szemetesből szétszóródó szemét nemcsak csúnya látvány, hanem a vadon élő állatokat is odavonzza, akik finom falatokat remélve feltúrják, és még jobban széthordják ezeket a kupacokat. A szemetet pedig akár le is nyelhetik, ami könnyen az életükbe kerülhet. Az igazán környezettudatos megoldás az, ha italunkat nem eldobható palackokban, hanem kulacsban vagy termoszban visszük magunkkal, a házi elemózsiát pedig dobozba vagy többször használható csomagolásba rakjuk, ha pedig mégis keletkezett némi hulladék, azt otthon dobjuk ki – ha lehetséges, szelektíven.

Nagyon fontos, hogy ha már valaki nem tudja megállni, hogy a friss levegőn ne gyújtson rá, akkor azt másoktól távol tegye. A cigarettacsikkeket pedig a többi szeméttel összegyűjtve, szintén otthon dobjuk ki, mert a természetben eldobálva nemcsak a szemünket bántja, hanem károsítja a környezetet, sőt a nem megfelelően eloltott cigaretta akár tüzet is okozhat.

Maradj a kijelölt úton!

Jó, ha tudjuk, hogy túrázás során természetvédelmi szempontból többféle területen is járhatunk. Ezek pontos és részletes leírásától most eltekintünk, viszont három fontos típust, mégis jó, ha megjegyzünk. Túra közben figyeljük a táblákat, mert ezeket is jelölik. Kezdjük a legszigorúbbal, a fokozottan védett természeti területekkel, ahová csak engedéllyel, vagy akkor léphetünk be, ha azon jelzett turistaút vagy tanösvény vezet át – ezekről tilos letérni. 

A védett természeti területekre vonatkozó szabályok kevésbé szigorúak, ám ezek helyzete talán a legbonyolultabb, mert – bár törvény nem tiltja a turistaút vagy tanösvény elhagyását – bizonyos területeire (védelmi szempontok miatt) korlátozhatják vagy akár meg is tilthatják a belépést. A védett jelzőt nem véletlenül kapták, tehát az a legjobb, ha itt is maradunk a kijelölt utakon, így nem taposunk le ritka növényeket, és állatokat sem zavarunk fel váratlan érkezésünkkel. A tavaszi fészkelési időszakban különösen fontos, hogy a rejtett életmódot folytató madárfajok költését ne zavarjuk meg. Érdemes a nemzetipark-igazgatóságoknál tájékozódni e területekről, hogy épp látogathatók-e, illetve a legjobb, ha valamilyen szakvezetéses túrán veszünk részt, vagy tanösvényen túrárunk, így nemcsak jó helyen lépkedünk majd, de sok hasznos tudással is gazdagodhatunk.

Végül vannak olyan erdők is, amelyeket nem jegyeznek védett területként. Mondhatni, itt mozoghatunk a legszabadabban, ugyanakkor ezek esetében is jobb, ha maradunk a kijelölt utakon, ugyanis ott az állatok már megszokták az emberek gyakoribb jelenlétét. Nem mellesleg itt is lehetnek értékes növények, kár lenne eltaposni őket.

Összességében tehát, a természetet járva a legjobb, ha maradunk a kijelölt úton, és nem csábulunk el az út menti „önkéntes” levágásokra, plusz utakra, ugyanis ezek során nemcsak a növényzetben tehetünk kárt, hanem a talaj erózióját is fokozzuk.

Kapcsolódó oldalak