A Barcsi Borókás területe 1974 óta védett: 34 négyzetkilométer területen ekkor alakult meg a Barcsi Ősborókás Tájvédelmi Körzet, mely 1996-ban, az akkor létrejött Duna-Dráva Nemzeti Park részévé vált. Kialakulása a múltbéli legeltetésnek köszönhető, a nyílt területeken megjelenő szúrós levelű borókabokrokat a legelő állatok rendre elkerülték. Savanyú homoktalajon kialakult mészkerülő vegetáció jellemzi, ahol a borókák között először mohák, zuzmók jelennek meg, melyet a homokpusztagyep létrejötte követ. Növényritkaságai a fekete kökörcsin, a homoki kocsord és a homoki szalmagyopár. A borókás az énekesmadarak kedvelt költőhelye. A borókás lefolyástalan területein láperdők tenyésznek, melyek állományalkotó fafaja a mézgás éger. A vízborítás miatt kialakult „lábas égereken” tőzegmoha telepeket látni. Ritka növényfaj az itt megtalálható fűzlevelű gyöngyvessző, valamint a fokozottan védett tarajos pajzsika. A szintén fokozottan védett királyharaszt egyedüli magyarországi élőhelye a Barcsi Borókás.

(Fenyősi László cikke nyomán – TermészetBúvár, 2014/4. szám)