Rovatunkban olyan állatokat mutatunk be, amelyekkel lépten-nyomon találkozhatunk, vagy épp az ellenkezője: ugyan velünk élnek, de legtöbbször csak az avatott szem és fül látja-hallja őket.
Ha hirtelen kellene megválaszolunk, hogy melyik az a madárfaj, amelyik szinte minden urbanizált élőhelyen előfordul, legtöbbünk bizonyára a széncinegét (Parus major) mondaná. Sőt még a méretét és színeit, küllemét is nagy pontossággal leírnánk. Hogy miért? Egyszerű a válasz, a széncinege az a szárnyas, ami mindenhol jól érzi magát, így emberlakta világunk bármelyik pontján felbukkanhat, sőt állandó madárként velünk él. Nem rejtőzik el, bátran megmutatja magát, kicsiny testében egy igazi felfedező lakozik. Ez a csöpp kis csőrös folyton keres, kutat és felfedez, és amit megtanul, megtanítja társainak is.
Sokunk tapasztalta, hogy e kis madár mondjuk egy postaládát szemelt ki költőládának, vagy éppen a le nem zárt, üreges kerítésoszlopban költött. Sőt akadnak néha még különösebb esetek is. Megtörtént, hogy a széncinege egy régi, kidobott Pannónia motor feketére festett üzemanyagtartályát szemelte ki a költéshez. Iszonyú forróság lehetett odabent, ám a kotló madárnak és utódainak ez meg sem kottyant, a fiókák sikerrel kirepültek.
A széncinege a legokosabb madár a cinegék közül: tanul, és maga is tanítja a többieket. Ékes példája ennek, hogy a XX. században Nagy-Britanniában a tej csomagolását meg kellett változtatni a cinegék, elsősorban a széncinegék tanult viselkedése miatt. Megesett ugyanis, hogy egyszer egy széncinege rájött, hogy ha átszúrja a (kora reggel a házak bejárata elé letett) tejesüveg celofánnal lezárt fedelét, hozzájut a tej felszínén lerakódott, kiváló tejszínhez. Tudását nem volt rest megosztani a társaival, melynek köszönhetően az értékes tudás egészen Skócia déli széléig jutott el alig két évtized leforgása alatt – holott a titkot felfedező csőrös addigra már rég nem is élt.
(©fotó: dr. Bernáth Sándor – Tél – Duna-Ipoly Nemzeti Park)
Valójában ő keres meg minket, nekünk csak a vendégváró finomságokat kell számára biztosítanunk a téli időszakban. A széncinege a téli madáretetők leggyakoribb madara. Szinte minden magvat elfogyaszt, kitartó és elszánt munkával még a mogyorót is feltöri. Erdei élőhelyein a tölgy és a bükk makkját is elfogyasztja. Természetesen sokkal jobban kedveli a könnyebben felcsíphető és kibontható napraforgót. Persze a rovartáplálék továbbra is szerepel az őszi-téli időszakban, de a szotyolás terülj-terülj asztalkámnak nem tud ellenállni. A natúr napraforgómag (se nem sós, se nem pörkölt) így mindig tökéletes választás, ha kedveskedni szeretnénk neki.
(©fotó: Lóki Csaba – Téli vita – Duna-Dráva Nemzeti Park)
Ha tartósan kertünkbe akarjuk csalogatni a széncinegét, a jól bevált, hasáb alakú, 32 mm-es röpnyílású, „B” típusú mesterséges fészekodú kihelyezésével nagyon könnyen megtehetjük. Az odút már a téli etetési időszak végén érdemes kihelyeznünk, hogy minél előbb felfedezzék és birtokba vegyék. Túl sok odút nem érdemes kis helyre bezsúfolni, de udvarunk ellentétes, kevésbé háborgatott szegletei alkalmasak lehetnek a széncinegék megtelepedésére.
Jelenlétük szemet gyönyörködtető, „nyitnikék”-énekük kertünkbe varázsolja a tavaszt, sőt a költési időszakban a fiókák etetése sok káros rovartól is mentesíti udvarunkat.
(forrás: Agrárminisztérium)
