Nézzük, hogy milyen fajok is fordulnak elő a tómeder kiszáradt állapotában ilyenkor ősz elején.

Magyar sóballa (Suaeda pannonica): pannon bennszülött faj, mely a Kárpát-medencében él, főként hazánkban, de a környező országokban is előfordul. Elterjedési területe nagyobbrészt átfed az erősen lúgos kémhatású pannon szikes tavakkal. A libatopfélék családjába tartozó egyéves növény, keskeny 1-2,5 mm széles 1-4 cm hosszú, tompa csúcsú levelekkel. A húsos, szukkulens levelek a szélsőségesen sós termőhelyen a növény párologását csökkentik, a víz raktározását segítik elő.

A levelek fiatal korukban világos zöldek, később őszre vörösesbarna, majd elszáradt állapotában pedig feketés színűre változnak. A kiszáradt Fehér-tó mederben tömeges ilyenkor és a toronyból megfigyelhetjük nagy kiterjedésűfoltjait.

Hegyes bajuszpázsit (Crypsis aculeata): A pázsitfűfélék családjának a tagja. A hegyes bajuszpázsit a nevét a bajuszszerű virágzatáról kapta, a tómederben ilyenkor már elsárgult, talajon elfekvő hajtásait figyelhetjük meg. A Földközi-tenger medencéjétől a Belső-Ázsiai szikes termőhelyekig húzódik elterjedési területe. Hazánkban a szikes vízállások, szikes tavak kiszáradt medrében jelenik meg, többnyire a magyar sóballával együtt.

A tómeder szélén a bárányparéj (Camphorosma annua)

és a védett sziki ballagófű (Salsola soda) is megjelenik kisebb területeket borítva.

A tómeder keleti medencéjében a sziki nádas fordul elő legnagyobb területen, melyben a nádas alatt a sziki őszirózsa (Aster tripolium subsp. hungaricum ) lilás virágzatát is most figyelhetjük meg.

A tómeder többi részén a sziki mézpázsit (Puccinelia limosa) és a sziki zsióka (Bolboschoenus maritimus) alkot többé-kevésbé állandó kis foltokat.

Fotók: Sallainé Kapocsi Judit