Hazánk legfajgazdagabb emlős rendje a denevéreké. Bár általában mindenki a barlangokkal hozza kapcsolatba őket, számos egyéb élőhelyen is előfordulnak, legyen az templom padlása, panelház, erdő, vagy akár egy pince vagy egyéb mesterséges üreg. Télen azonban sok faj valóban a Mecsek és a Villányi-hegység mészkövének üregeiben húzza meg magát és vészeli át a hideg időt. Az üregek, barlangok nagyjából egyenletes, 10-12 Celsius fok körüli klímája ideális körülményeket biztosít a téli álomhoz. A hibernációra azért is van szükség, mert ilyenkor a denevérek táplálékát jelentő repülő rovarok eltűnnek, így az állatok táplálék híján hamar elpusztulnának. A téli álom alatt az anyagcseréjük lelassul, testhőmérsékletük a környező barlanghoz hasonló hőmérsékletűre hűl, szívük is csak párszor dobban percenként. Ebből az állapotból csak viszonylag hosszú idő alatt tudnak ismét aktívak lenni, így a nehezen járható, rejtett barlangok biztos menedékhelyet nyújtanak a sebezhető állatoknak.
Mivel Magyarországon minden denevérfaj védett, ezért a természetvédelmi szakembereknek fontos tudniuk, hogy melyek azok a barlangok, ahol nagyobb számban találhatók hibernált denevérek, illetve az állományok nagyságát is szeretnék nyomon követni. Ezért az elmúlt hetekben barlangász és denevérkutató szakemberek több földalatti üreget is bejártak: olyanokat, ahol már ismert volt telelőkolónia és olyat is, ahol csak sejteni lehetett az állatok jelenlétét. Az eredmények vegyesek: volt, ahol több mint 250 telelő denevért is sikerült összeszámolni, volt, ahol viszont egy állattal sem találkoztunk. Gyakoribb, barlangban telelő fajok voltak a kis és nagy patkósdenevér, közönséges denevér, nagyfülű denevér, vízi denevér. Szerencsére szándékos zavarásnak, károkozásnak nem találtuk nyomát, valószínűleg természetes okok rejtőzhetnek az „üres” barlangok mögött, ezért a hosszú távú nyomon követés, monitoring igen nagy jelentőséggel bír.
A hibernáció állapotában az állatok nagyon sérülékenyek. Ha zavarás hatására többször aktivizálódnak, akkor ehhez annyi energiát is felemészthetnek, hogy tavasszal már nem lesz erejük ismét szárnyra kelni és elpusztulnak. Ezért a téli időszakban a denevér-telelőhelyként is ismert barlangok látogatása korlátozott, ilyenkor a barlangkutatás is szünetel ezekben a barlangokban. A hibernáció hossza és mélysége fajtól is függ, általában nem az egész telet töltik mozdulatlanul, a barlangban például a hőmérséklet változását követve ők is helyet változtathatnak.
Vannak olyan fajok – ilyen például a fehérszegélyű törpedenevér –, amelyeknek a téli álomhoz nem kell feltétlenül barlang, megteszi egy épület zavartalanabb, hidegebb része is. Ha a tél folyamán ilyen hibernált állapotban lévő állattal találkozunk, akkor a legjobb, amit tehetünk vele, ha nem zavarjuk meg, hanem a körülmények változatlanul hagyásával biztosítjuk a téli nyugalmát. Ha ezt nem tudjuk megtenni, például egy épület felújítása során bukkanunk telelő egyedekre, akkor értesítsük az illetékes nemzeti park igazgatóságot, ahol a természetvédelmi szakemberek biztonságba tudják helyezni a denevéreket.
Egyéb információk a DDNPI oldalán.
(Szöveg: Parrag Tibor)
