Hangyaboglárka lepke (Maculinea teleius és Maculinea nausithous) visszatelepítés a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében levő Harkai-láprétre
A korábban ismert vegyes hangyaboglárka népesség a Harkai-láprétről a kilencvenes évek végén kipusztult. A rét természeti értékeinek megőrzésére újabban alkalmazott mozaikos kaszálás és korlátozott égetés eredményeként a korábbinál változatosabb élőhelyi szerkezet alakult ki, ahová már érdemes volt az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőségtől megszerzett engedély birtokában megkísérelni a lepkék visszatelepítését a FHNPI saját kivitelezésében.
A lápréti hangyaboglárka fajok – vérfű hangyaboglárka és sötét hangyaboglárka – bonyolult fejlődésű, specializált életmódot folytató lepkéink, melyek közösségi jelentőségű (Natura 2000 terület kijelölő) lepkéink közé tartoznak. Évente egy nemzedékben repülnek, július-augusztus idején, az őszi vérfű (Sanguissorba officinalis) virágzásával egybe esve. A lepkék a virágzatba helyezik el petéiket, ahol a kis hernyók a magkezdeményeken táplálkoznak egy ideig, de túlzottan nagy növekedést nem mutatnak. A harmadik vedlést követően levetik magukat a talajra, ahol fajra jellemzően bizonyos hangyák (Myrmica genus egyes fajai) dolgozói, megfelelő rituális kapcsolat felvételt követően behurcolják a hangyabolyba, ahol további fejlődésüket fészek parazitaként, hangya lárvákon ragadozva, vagy a dolgozók által – kakukkfiókaként – táplálva fejezik be fejlődésüket. Védelmükről és táplálásukról a hangya kolónia gondoskodik.
A két vérfüvön élő faj – noha kissé eltérőek az ökológiai igényeik – életmenetéhez mind a júliusban már virágzó vérfű állomány, menedék cserjés szegélyek és a hangyák igényeinek is megfelelő, változatos szerkezetű gyep jelenléte szükséges. Ezek fenntartása időben eltolt, mozaikos kaszálással oldható meg, ami akár évről évre változó, a vízellátottsághoz és az adott év meteorológiai viszonyaihoz alkalmazkodó, különös figyelmet igénylő kaszálási rendszert jelent.
A két Natura 2000 jelölő faj mellett a területen a Kornis tárnics jelentős számú állományához kötődő harmadik lápréti hangyaboglárka faj, a szintén védett szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon) is betelepítésre került, melynek hernyói kezdeti tápnövényül a tárnics magját használják, egyebekben viszont hasonlóképpen viselkednek, mint a másik két faj.
A visszatelepített állomány forrásául a hansági sötét hangyaboglárka népesség, valamint a Himód melletti gyepekről származó vérfű hangyaboglárka és szürkés hangyaboglárka populáció szolgált. Mindkét területen több ezres népesség fordul elő, melyeket több éve jelölés-visszafogásos populáció vizsgálattal monitoroznak a FHNPI szakemberei, szakdolgozók, nyári gyakorlatos diákok és külső szakemberek bevonásával.
(dr. Ambrus András)
A teljes képgaléria itt érhető el!
Videó:
https://www.youtube.com/watch?v=9xMUNqjw1U0
Forrás populáció:
Új otthon:
Elengedés:
Monitoring:
