Az idei esztendő a karsztok és barlangok nemzetközi éve, június 6. pedig a barlangok és a felszín alatti világ nemzetközi világnapja, így az élettelen természeti értékek jelentősége és védelmük szükségessége most kiemelt figyelmet élvez.
A kontinensek mintegy 20 százalékát borító karsztok igen sokoldalú és jelentős értéket képviselnek az emberiség számára. Kiváló minőségű ivóvizet biztosítanak a Föld népességének tizede, továbbá hazánk népességének negyede számára, számos ritka és csak barlangi körülmények között előforduló egyedülálló képződménynek és ásványkiválásnak valamint valódi barlanglakó fajnak – például az aggteleki vakráknak – otthont adva gazdagítják az élettelen és az élővilág sokféleségét, de jelentős szerepet töltenek be az idegenforgalom tekintetében is. Emellett a régmúlt idők embere nem csupán menedéket talált a természetes barlangi üregekben, de szakrális és temetkezési helyként is használta őket, így a karsztos területek kulturális örökségünk szempontjából is felbecsülhetetlen régészeti értékeket őriztek meg.
A létfontosságú ivóvízforrásokat biztosító, kritikus fontosságú karsztos rendszerek azonban fokozottan érzékenyek a szennyezésekre, hiszen a felszínről bejutó vegyszerek és kórokozók akár gyorsan és észrevétlenül is eljuthatnak több tíz kilométerre. Ily módon a karsztok és barlangok hosszú távú védelme csak széles körű és tartós összefogással lehetséges, hiszen a rejtett, nehezen modellezhető, rendkívül összetett föld alatti áramlási rendszereket teljes felszínre vetíthető területükön kellene védeni.
Magyarország területén több mint négyezer barlangot ismerünk, melyek az Aggteleki-karszton, a Bükkben, a Mecsekben, a Bakonyban, a Pilisben és a Budai-hegységben nyílnak. Járdákkal, lépcsőkkel, korlátokkal kiépített barlang öt nemzeti parkunk területén található, ezek mindegyike egyedi miliővel, különleges cseppkövekkel vagy látványos ásványkiválásokkal nyűgözik le az érdeklődőket.
A magyar barlangi legek sora jóval gyakrabban változik, mint azt elsőre gondolnánk. A kutató barlangászok ugyanis szinte évről évre feltárnak újabb szakaszokat, aknákat, vagy bontással sikerül nagyobb folyosókat összenyitniuk, ezzel egyidőben pedig a barlangok hossza és mélysége is változhat.
A Bükkben található István-lápai-barlang például 254 méteres mélységével sokáig az ország legmélyebb barlangja volt, 2014-ben azonban a Bányász-barlang az újabb szakaszok feltárása révén elérte a 275 méteres mélységet, amellyel átvette az elsőséget. Tavaly nyáron a kutatók újabb aknát tártak fel, amellyel a barlang mélysége már meghaladja a 310 métert.
Ehhez hasonlóan változás történt hazánk leghosszabb barlangjainak sorrendjében is, amikor közel egy évtizeddel ezelőtt, 2011 decemberében megtalálták az összeköttetést a budai Pál-völgyi–Mátyás-hegyi-barlangrendszer és a Harcsaszájú–Hideg-lyuk-barlangrendszer közt. Ezzel az új névre keresztelt Pál-völgyi-barlangrendszer a világörökség részeként ismert Baradla–Domica-barlangrendszert megelőzve Magyarország leghosszabb barlangjává lépett elő, hossza pedig azóta már a 32 kilométert is meghaladta. Ennek 500 méteres kiépített és megfelelően megvilágított szakasza egész évben látogatható utcai ruhában is, a bátrabbak azonban szakvezető segítségével kúszós-mászós kalandtúrára is vállalkozhatnak a föld alatt.
Rendkívül értékes természeti kincs a közelben található Szemlő-hegyi-barlang is, amelynek 250 méteres túraútvonalát szintén kényelmes betonjárdákon és lépcsőkön járhatják be a látogatók. A folyosók falait rendkívül gazdagon borítják a világon ritkaságnak számító borsókő-kiválások, a barlang tiszta, pormentes levegője pedig segíti a különféle légúti megbetegedésben szenvedők gyógyulását is.
Hogy a főváros területe alatt ilyen jelentős kiterjedésű, különleges képződményekkel bíró barlangok húzódnak, az világviszonylatban is unikálisnak mondható, ezért Budapestet a barlangok fővárosának is nevezik.
A mintegy kétszáz itteni barlang közül kezdetben csak kevés rendelkezett természetes bejárattal, többségük mesterséges feltárás, például kőfejtés vagy házalapozás révén került felszínre. A kiemelt védelmet élvező budai barlangok vizsgálatával ráadásul egyedülálló földtörténeti környezet ismerhető meg, kialakulásuk ugyanis különleges módon a mélyből feltörő hévforrásoknak köszönhető.
Az öt nemzeti parkunk kezelésében lévő kiépített barlangok a járványügyi korlátozások enyhítésével már újra látogathatók, így egy-egy különleges cseppkőoszlopot, sziklaformációt vagy ősmaradványt akár szabad szemmel is megcsodálhatunk.
Szemlélődés közben tudatosítsuk, hogy a hétköznapi életünk során sokszor rejtve maradó barlangok és karsztok megfelelő kezelése valójában rendkívüli jelentőséggel bír a globális környezeti egészség és a fenntartható fejlődés szempontjából.
