A daru (Grus grus) hazánkba érkező, vonuló állománya, valamint az – enyhe telekből fakadóan – itt telelő állománya az elmúlt három évtizedben a többszörösére nőtt. A vonuláskutatás igazolta, hogy a faj a vonulási stratégiáját szinte azonnali reakcióval módosította a változó körülményekhez igazítva.
Míg korábban nagyobb távolságú klasszikus kontinensvonuló volt, mára azt lehet mondani, hogy a darvak európai költőállománya – melynek döntő többsége az észak-európai területeken költ, elsősorban Észak-Európában, Dél-Skandináviában – alig lépi át Dél-Európa határait. (Ha mégis, akkor leginkább az észak-afrikai telelőterületeket keresik fel.)
(©fotó: Horváth Imre – Darutapéta, Hortobágyi Nemzeti Park)
A darvak jelentősebb vonulóállományai az 1980-as évektől kezdtek mind nagyobb számban megjelenni hazánkban. A 90-es évekre már százezer daru érkezése sem volt ritka, melyeket elsősorban a Hortobágyi Nemzeti Park törzsterületén lehetett megfigyelni. A daru a vonulását az őszi időszakban a mezőgazdasági területekkel övezett nagyobb vizes éjszakázóhelyekhez igazítva választja ki, így a Kiskunsági és Körös–Maros Nemzeti Parkok nagyobb vizes élőhelyeit is mind jobban birtokba vette – leginkább a késő őszi időpont jellemző dél-alföldi tartózkodására. A Dél-Tiszántúlon Kardoskút térségét, a Duna–Tisza közén elsősorban a Pusztaszeri és Mártélyi Tájvédelmi Körzet agrárkörnyezetét, ezeken belül is elsősorban a kukoricatarlókat részesíti előnyben táplálkozásra.
(©fotó: Daróczi Csaba – Demonstráció, Kőrös-Maros Nemzeti Park)
Az éjszakázóhelyek közül a dél-alföldi természetes szikes tavakat, valamint a mesterségesen kialakított nagy halastavak lehalászott, sekély vizű tómedreit használják éjszakázásra. Az elmúlt másfél évtizedben a Szegedtől északra található egykori átalakított szikes tavak (ma mesterséges halastavak) térségében éjszakáznak Szatymaz és Sándorfalva térségében, a Szeged külterületéhez tartozó egykori Fehér-tónál.
(©fotó: Násfayné Kőházi Mária – Esti menedék, Hortobágyi Nemzeti Park)
Mint ismert, a madarak többhetes, sőt olykor egy-másfél hónapos késéssel érkeznek meg a Hortobágyról a Dél-Alföldre. A vonuló csapatok gyakran nem célirányosan a dél-alföldi útirányt választják, hanem először a közép-tiszai területeken keresztül, egy hatalmas félkörívet leírva érkeznek meg a Csongrád–Csanád megyei területekre. Sokszor megfigyelhető, hogy a Tiszakécske-Tiszaalpár vonalon repülve haladnak át a Duna–Tisza közére, és ott a mezőgazdasági szántóterületeket felkutatva tartanak délnek.
(©fotó: Dr. Nagy Edit – Őszi este, Kiskunsági Nemzeti Park)
Az időjárástól függően október közepétől (enyhébb időben október végétől, november elejétől) figyelhetőek meg a Tiszán átvonuló csapatok. Sokszor laza V alakban vagy éppen össze-vissza tekergő formában repülve keresik a táplálkozó- és éjszakázóhelyeket. A fiatal madarak együtt vonulnak az idős, tapasztalt madarakkal, ami nagyon fontos a vonulási stratégiák megtanulása szempontjából.
(©fotó: Perényi János – Telihold, Hortobágyi Nemzeti Park)
A vonuló madarak csapatai különleges látványt nyújtanak a tiszaalpári várdombról szemlélve, amikor hűvösebb októberi napokon a Tisza alpári öblözete felett folyamatosan érkeznek a két víz közére. Örök élmény marad egy-egy vonulási nap meglesése, főleg, ha még remek fotókat is tud készíteni az idelátogató ökoturista.
A Kiskunsági Nemzeti Park az elmúlt évtizedekben jelentős erőfeszítéseket tett a vonuló darvak védelme érdekében. Több helyen hozott létre kukoricatáblákat, melyeket kifejezetten a darvak vehettek birtokba, illetve komoly lépéseket tett a vonuló madarak, így a darvak vonulási útvonalán található légvezetékek felszámolása érdekében is. Sajnos a késő őszi vonulások során az esős, ködös időben az útjukba eső légvezetékek komoly veszélyt jelentenek a madarakra, emiatt sokszor szárny- vagy nyaktörés okozza pusztulásukat. Amíg be nem tiltották, további veszélyforrás volt a rendkívül káros, madarakra nézve különösen mérgező karbofuránt, melyet talajfertőtlenítésre és vetőmagcsávázásra alkalmaztak. Nem egy esetről tudunk, amikor a vonuló, táplálkozó darvak is áldozatul estek a nem szándékos mérgezésnek.
(©fotó: Molnár Péter – Daru riadalom, Kiskunsági Nemzeti Park)
A darvak Dél-Alföldre érkezését sok éve már nemcsak az elsősorban madarászokból álló szakmai közönség várja. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság kilenc éve egy turistacsalogató rendezvény létrehozásába fogott: daruünnepet rendeztek „Fehértavi Darvadozás” néven, mely a madárvonulás dél-alföldi ünnepeként vált ismertté. A minden évben zajló esemény rengeteg ideérkező turistának nyújt feledhetetlen élményt. Az esti behúzás semmihez nem fogható látványa, a darvak sokasága, mély hangon szóló „krúgatásuk” örök emlék az idelátogatóknak.
Az idei évben a KNPI által szervezett IX. Fehértavi Darvadozás a Covid-19 világjárvány miatt elmarad. Ám – a hatályos intézkedéseket tartalmazó kormányrendeletet figyelembe véve – egyéni, családi túraként továbbra is csodálatos késő őszi programnak ígérkezik a dél-alföldi darvak megfigyelése.
(forrás: Agrárminisztérium)
