Teljesen természetesnek vesszük, hogy esténként a sötétben felkapcsoljuk a lámpákat, hiszen így akár egész éjszaka dolgozhatunk, vagy biztonságosan közlekedhetünk. Manapság azonban egyre inkább jellemző, hogy a szükségesnél több és fényesebb világítást használunk, a kihelyezett fényvetők pedig sokszor nem lefelé, a kívánt útszakaszra, hanem, helytelenül, az égbolt felé világítanak. Az ilyen rossz világítási gyakorlat eredményeként alakult ki a fényszennyezés, melynek mértéke világszerte évente 5-10%-kal növekszik.
Az állandó fényár egyik következménye, hogy egyre kevesebb csillagot látunk az égen, és egyre több gyermek nő fel úgy, hogy sosem csodálkozhat rá a Tejút igazi látványára. Hogy egy konkrét példát is említsünk, a Hortobágyon látható 2.000 csillag helyett a főváros legtöbb pontjáról csak egy-két tucat fénypontot lehet látni az égen.
(fotó: Kocsis Ferenc – Duna-Ipoly Nemzeti Park – Varázslatos Magyarország)
A fényszennyezés nemcsak az égbolt titkait fürkészni vágyó emberek orra alá tör borsot, hanem jelentős negatív hatást fejt ki az élővilágra is. Ennek egyik legismertebb példája, amikor a kültéri lámpák fénykörébe különböző rovarok gyűlnek össze, melyek így élő-, táplálkozó- és szaporodóhelyüktől egyaránt távol kerülhetnek.
Ez a jelenség viszont kifejezetten előnyös lehet a denevérek számára, nekik igazi lakomát jelenthet a világító lámpák köré gyűlő éjszakai rovarok tömege – feltéve, ha megtalálják őket. A denevérek alkonyati kirepülésének időpontja ugyanis eltolódhat, ha a lakóhelyüket jelentő kastélyok és templomok tartós díszkivilágítást kapnak, ami a lecsökkent táplálkozási idő miatt rontja kondíciójukat.
Több okból veszélyeztetettek a madarak is: bizonyos fajok például szívesebben választanak fényártól távolabb eső költőhelyet, a nappal aktív vörösbegy és fekete rigó pedig olykor az éjszakára kivilágított parkokban is dalra fakad.
(fotó: Boronkai Miklós – Balaton-felvidéki Nemzeti Park – Varázslatos Magyarország)
Magyarország szerencsére világviszonylatban is élen jár a csillagoségbolt-parkok tekintetében, ahol a kiváló égboltkép mellett szigorú előírások szabályozzák a világítási rendszerek működését. Európa első és a világ ötödik ilyen védett területe 2009-ben jött létre a Zselici Tájvédelmi Körzetben, majd a Hortobágy is elnyerte 2011-ben, a Bükk pedig 2017-ben kapta meg a nemzetközi csillagoségbolt-park címet. E helyeken látógatóközpontok, bemutatóhelyek és csillagnéző séták révén lehet megismerni a mesterséges világítással kapcsolatos hatásokat, de a szakemberek a megoldási lehetőségekről is szívesen mesélnek az érdeklődőknek.
(fotó: Varga István – Hortobágyi Nemzeti Park – Varázslatos Magyarország)
Hazánk élen jár azokban a fejlesztésekben is, melyek révén az innovatív világítási rendszerek egyszerre szolgálják az ember és az érintett állatfajok igényeit. Ennek egyik kiváló példája a tahitótfalui Tildy Zoltán hídra szerelt speciális védő fénysorompó, amely a dunavirág kérészek nyári rajzási időszakában működik. A rendszer működés közben közvetlenül a folyóvíz fölött tartja a sötétedés után rajzó kérészek zömét, miáltal a kérészek nem repülnek fel százezres tömegben a hídon álló közvilágítási lámpák köré, így nem pusztulnak el petéikkel együtt az aszfaltúton.
(fotó: Szűcs Boldizsár – Duna-Dráva Nemzeti Park – Varázslatos Magyarország)
Jelentősen csökkent a fényszennyezés a Répáshután, Bárdudvarnokon és Hortobágyon megvalósult közvilágítási felújítás révén is, ahol a lámpák az égbolt irányában teljesen ernyőzötté váltak, és csak oda világítanak, ahol az mindenképpen szükséges. Emellett jelentősen átalakult a világítás színi összetétele is: a fény kéktartalma csak annyi, amennyi a megfelelő megvilágításhoz szükséges, sőt késő este az is kikapcsol, a pihenőidőben pedig csak borostyánsárga LED-es fényforrások világítanak, csökkentett fénymennyiséggel.
További, a fényszennyezéssel és annak megelőzésével kapcsolatos információk találhatók a http://www.termeszetvedelem.hu/fenyszennyezesrol_vilagosan és a www.fenyszennyezes.hu oldalakon.
(forrás: Agrárminisztérium)
