A Baranyai-dombság keleti végén magas parttal éri el a Dunát. Ilyen magas part a dunaszekcsői Várhegy. A terület 1998 óta áll természetvédelmi oltalom alatt Dunaszekcsői Löszfal Természetvédelmi Terület néven. A terület 145 méter tengerszint feletti magasságon található, 60 méterrel a Duna szintje fölött.

A triász kori anizuszi mészkőn pliocén és pleisztocén korú lösz és löszszerű üledékréteg rakódott le. Ez a lösz meredeken szakad bele a Dunába, mely folyamatosan bontja-mossa a partoldalt, aminek eredményeként időről-időre hatalmas lösztömbök süllyednek meg, illetve hullnak alá. A Várhegyet a löszplató többi részétől az erodált völgyek választják el. A terület jellegzetes emberi hatásra keletkezett formakincsei a különleges hangulatot árasztó löszmélyutak, mesterséges tereplépcsők, a várárok. A Várhegy bővelkedik kultúrtörténeti emlékekben is. Az első emberi jelenlét nyomai a kora bronzkorból valók (Péceli kultúra – i.e. 2100-1900). A bronzkor idején a földművelést is folytató zóki népek éltek itt. A vaskorban az illír és kelta népek telepedtek itt meg, utóbbi elterjesztette a korongolást a fazekasságban. A terület kedvező földrajzi helyzetét sok nép kihasználta, a kelták után a pannonok, majd a rómaiak éltek itt. A területet az I. században hódítja meg Róma, a Duna mentén határvédelmi vonalat (Limes) épít ki. A Várhegyen Lugio néven létesítenek erődöt. Az eddigi ásatások során a római korból került elő a legtöbb lelet. A feltárások során előkerült egy Marcus Aurelius szobor, sírkövek, téglák, használati tárgyak, pénzek. A partfalba vájt, török időkből fennmaradt „Töröklyuk” eredte bizonytalan.

A löszfal tájképi értéke is kiemelkedő, a Dunáról félelmetes látvány a fölé magasodó csupasz löszfal. A Várhegy tetejéről pedig festői kilátás nyílik a Dunára és zátonyaira, valamint a Mohácsi-szigetre. A terület természeti értékekben is gazdag, melyek közül kiemelkedik a kevésbé meredek lejtőkön élő, feltűnő színű, de kistermetű apró nőszirom (Iris pumila), mely a löszfaltársulások tagja. Különleges értéket képvisel a környéken egyedül itt megtalálható kis kiterjedésű löszgyep-társulás. A majdnem teljesen csupasz szakadékok napsütötte részeiről alig pár éve került elő a fokozottan védett haragos sikló (Coluber caspius). A csupasz falszakaszok színpompás költőmadara a gyurgyalag (Merops apiaster).

Védetté nyilvánítva: 27/1998.(VII.10) KTM r.

Védett terület nagysága: 6,8 ha

További hírekért keresse fel a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság honlapját, vagy kövesse nyomon tevékenységét Facebook-on >>