Szakértők előrejelzései szerint 2050-re bolygónk lakossága meghaladja majd a 9 milliárd főt, a folyamatosan növekvő igények miatt pedig egyre több területet vonnak intenzív művelés alá. Többek között e hatások miatt a tenyésztett és vadon élő méhek állománya világszerte drasztikusan csökkent az elmúlt évtizedekben, miközben az Európában termesztett 264 haszonnövény 84 százalékát e rovarok porozzák be, és több mint 4000 olyan zöldségféle terem, amit a méheknek köszönhetünk.

A méhek védelme kulcsfontosságú feladat – segítsünk nekik!

Talán nem is sejtjük, hogy néhány meglepően egyszerű dologgal mi magunk is sokat tehetünk kényelmükért és túlélésükért. Ezek közül a legfontosabb, hogy törekedjünk arra, hogy mindig legyen a kertünkben valamilyen – nem vegyszerezett – növény, ami éppen virágzik, hiszen ezzel biztosítani tudjuk a méhek számára a folyamatos táplálékot. Készíthetünk nekik egy kisebb sziklakertet is, számos méhfaj ugyanis a homokba, földbe építi a bölcsőkamráit, a sziklakerti növények pedig igazi csemegét jelentenek számukra.

A beporzó rovarok legnépesebb csoportját alkotó magányosan élő méhfajok, főként a teljesen szelíd kőműves méhek kedvéért kihelyezhetünk a kertünkben rovar- vagy méhecskehoteleket, amelyek (megfelelően elkészítve) akár otthonunk különleges díszei is lehetnek.

(fotó: Dr. Jantyik Tibor, Körös-Maros Nemzeti Park – Varázslatos Magyarország)

Rovarhotel saját kezűleg

Az optimálisan kialakított rovarhotelek azzal támogatják a szelíd méhfajok védelmét, hogy ujjnyinál nem vastagabb, 2-10 mm átmérőjű, 10-15 cm hosszú lyukakat biztosítanak számukra utódaik kifejlődéséhez. A nőstény méhek ezekbe a szűk járatokba helyezik el petéiket, illetve a majdani utódok számára összekészített táplálékot, majd a lakóbölcsőket sárdugóval zárják le. A később kikelő lárva (a számára felhalmozott táplálék elfogyasztását követően) bebábozódik, a kifejlett rovar pedig végül kirágja magát a sárdugón keresztül, és megkezdi felnőtt életét.

Fontos arra is figyelnünk, hogy a dizájn ne menjen a minőség rovására. A túl széles lyukak, a széltől nem védő, mindkét oldalról nyílt furatok vagy a rovarszárnyat veszélyeztető, szilánkos perem ugyanis nem felel meg a szállást kereső méheknek, így legjobb szándékunk ellenére sem költöznek majd hozzánk. 

A méhecskehotel készítéséhez ne használjunk üveg- vagy műanyagcsöveket, csigahéjakat, faforgácsot, fenyőtobozt, mert nem nyújtanak kellő védelmet a méhek utódai számára. Ráadásul ezekben az anyagokban a – méhek számára veszélyt jelentő – paraziták is tanyát verhetnek, amivel épp ellenkező hatást érhetünk el, mint amit szeretnénk, azaz csak a nemkívánatos szállásfoglalóknak teremtünk otthont.

Érdemes arra is ügyelni, hogy a felhasznált keményfa rönköket, nádakat vagy bambusznádszál-darabokat ne fessük és ne lakkozzuk le. Fordítsunk figyelmet rá, hogy száraz és napos helyre, déli-délkeleti tájolással helyezzük ki a rovarhotelt a kertünkben, az időjárás viszontagságaitól és az esőzésektől pedig védjük megfelelő tető kialakításával.

Ne féljünk, nem kígyót melengetünk a keblünkön!

Egyáltalán nem kell attól tartanunk, hogy a beköltöző kőműves méhek esetleg ránk vagy háziállatainkra támadnak. Ezek a magányos méhfajok ugyanis annyira szelídek, hogy ténykedésüket akár néhány centiméteres távolságból is biztonsággal lehet figyelni. 

Afelől is nyugodtak lehetünk, hogy a ténylegesen agresszív és támadékony telepes méhek és darazsak nem költöznek majd be a hotelünkbe. Az ő igényeiknek egyáltalán nem felel meg egy ilyen csinos kis méhecskehotel, több tízezres kolóniáik ugyanis hatalmas faodvakban és ember által biztosított kaptárakban élnek.