A téli álom egy különös túlélési stratégia, mellyel számos állat kiválóan alkalmazkodott a zord, téli körülményekhez. De vajon mi indítja be ezt a folyamatot? Hová bújnak ilyenkor a nyáron virgonc nagy pelék, és mi történik például a sünökkel?
(©fotó: Szűcs Boldizsár – Duna–Dráva Nemzeti Park)
A nagy pele alapvetően a fák lombkoronaszintjében bujkáló, éjszaka mozgó rágcsálófajunk, ám napjainkban, ezekben a hideg időkben már javában húzza a lóbőrt. Ősszel ugyanis héthónapos, valódi téli álomra hajtja apró fejecskéjét, tehát nem is csak a telet, hanem az évnek szinte a kétharmadát átalussza. A téli álom hosszát tekintve biztos helye van a világrekorderek között, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy táplálékszegény években még a nyári hónapokban is képes a folyamatos durmolásra.
Hogy a mi kis hétalvónk (német nevén Siebenschläfer) túlélje ezt a meglehetősen hosszú időszakot, nyár végén féktelen lakmározásba kezd. A megfelelő testsúly elérése érdekében gyümölcsöket, bogyókat, hajtásokat és makkokat egyaránt magába tömköd, sőt – amint azt a királyréti Hiúz Ház bekamerázott odújában már többször is megfigyelhettük – kis alvóhelyére további elemózsiát is raktároz, hogy valóban csak az evésre és az alvásra kelljen koncentrálnia. A fotón látható, mindössze néhány óra alatt odúba cipelt 30 makk a testméretéhez viszonyítva talán túlkapásnak tűnhet, ám az intenzív táplálkozás és a kellő testzsír nélkül biztosan nem élné meg a következő tavaszt.
Amint elérkezik a hideg idő (és nagy pelénk is kellemesen gömbölyűre hízott), öreg fák gyökerei mellé vagy kőrakások alá küzdi le magát, akár másfél méter mélyre. Néha egy padlásra vagy pincébe húzódik be, az emberek által eltett zöldségek közé.
A téli álom folyamatának beindulásához egyébként hozzájárul a késő őszi levélhullás is, hiszen a nyáron védelmet nyújtó lombok nélkül a szürkésbarna bundájú szőrmés jószág könnyű prédát jelentene a baglyok vagy egyéb ragadozók számára.
A nagy pele ilyenkor valójában – a szó köznapi értelmében – nem alszik, sokkal inkább tetszhalott állapotba kerül. Nagyjából 12-18 óra kell, amíg 2-3°C-ra csökken a testhőmérséklete, ezután percenként csak egyet-kettőt ver a szíve egészen március végéig, miközben nem eszik, és nem iszik, így szinte teljesen feléli a magára szedett tartalékait.
(©fotó: Horváth Tibor – Keleti sün (Erinaceus roumanicus) – Kiskunsági Nemzeti Park)
Nemcsak a pelék, hanem a védett keleti sünök is telelnek már, ezért végezzük óvatosabban a későre maradt kerti munkákat, nehogy megzavarjuk az avarban vagy a rőzse közt megbújó állatokat. A sünök ugyanis ezek alatt, egy kis hálófészekben alusszák téli álmukat, olykor magányosan, olykor pedig családjukkal összegömbölyödve. Ez idő alatt életfunkcióik a lehető legkisebbre csökkennek, így légzésük, szívverésük, és anyagcseréjük is lelassul.
Az udvarban hagyott levélkupacokat hagyjuk érintetlenül tavaszig, hiszen ha felriasztjuk a sünöket, a téli hidegben már nem találnak maguknak táplálékot. Egy esetleges avarégetés szintén végzetes lenne számukra, így ezt is elkerüljük. A búvóhelyet jelentő kerti zöldhulladékból ráadásul idővel értékes humusz válik, így gondoskodásunkat nemcsak a sünök, hanem kerti növényeink is meghálálják majd a következő tavasszal.
