Körös-Maros Nemzeti Park

Az országban elsők között nyilvánították védetté a Dél-Tiszántúl legkiemelkedőbb természeti értékeit – például az erdélyi héricset, a túzokot, vagy a védett területek közül a Kardoskúti Fehér-tavat. Szinte ezzel egy időben, már a 70-es években felvetődött egy Körösvidéki Nemzeti Park gondolata, de csak 1994. májusában állt fel, szarvasi székhellyel a Körös-Maros Vidéki Természetvédelmi Igazgatóság. Az ezt követő másfél év munkájának eredményeként elkészült a Nemzeti Park megvalósítási koncepciója, amely alapján 1997. január 16-i időponttal megalakult az ország hetedik nemzeti parkjaként, a Körös-Maros Nemzeti Park.

A Körös-Maros Nemzeti Park teljes területe 52.125 hektár, melyből mintegy 6.419 hektár tartozik a fokozattan védett kategóriába, 61 hektár erdőrezervátum és 5.486 hektár a nemzetközi jelentőségű vadvizek körébe tartozik, a Ramsari-egyezmény védelmét élvezi.

A nemzeti park 13 mozaikból áll, ahol az egyes területrészek az ősi táj töredékekben fennmaradt, jellemző élőhelyeinek, folyóinak, mocsarainak és pusztáinak egy-egy darabját hivatott megőrizni az utókor számára.

A Körösök és a Maros ártéri erdői, gyepjei, a holtágak vízivilága alkotja az értékek egyik fő csoportját. A csendes vizek lakói között megtaláljuk a fokozottan védett vidrát, az állandó fészkelő madarak között a fekete gólyát, a rétisast és a barna kányát.

A másik kiemelt élőhely együttes a nagy kiterjedésű pusztákhoz kötődik, ahol a sziki mocsaraktól a sziki tölgyesekig számos ritka társulás fordul elő. A növények közül a volgamenti hérics, a bókoló zsálya és a földbentermő here hazánkban csak a Körös-Maros Nemzeti Parkban él, de botanikai különlegességnek számít az ország legnagyobb vetővirág és őszi csillagvirág állománya, melyek az előző fajokkal együtt szintén jégkorszaki maradványfajnak számít.

A növények mellett természetesen az állatok között is nem egy ritkaság megtalálható, a nyelesszemű légy vagy a dobozi pikkelyes csiga csak itt fordul elő, de a bánáti csiga, a nagy szikibagoly, a magyar tavaszi fésűsbagoly és a sztyepplepke legerősebb hazai állományai is itt találhatók. A nemzeti park madárvilága nemzetközi jelentőségű, számos fészkelő faj (kerecsensólyom, parlagi sas, kék vércse, kanalasgém) és őszi-tavaszi vonuló (daru, partimadarak, vadlibák) faj tartozik ebbe a csoportba. Külön kell megemlíteni Európa legnagyobb szárazföldi madárfaját a túzokot, amely a nemzeti park címermadara.

Rövid kedvcsináló anyagot itt találhat a nemzeti parkról.