Paris patak szurdokvölgye (Nógrádszakáli Palóc Grand Canyon) természetvédelmi területet Nógrádszakál községtől északra találjuk ott, ahol az Ipoly, a közút és a vasút a legközelebb szorulnak egymáshoz. A nógrádi (Grand Canyon) az év nagy részében teljesen száraz. Csapadékos időben és hóolvadáskor viszont szép vízesések képződnek a 15-20 m mély, szinte függőleges falú szurdok-völgyben.
Nógrádszakáltól északra, közvetlenül az Ipoly folyó által jelzett magyar-szlovák határ szakaszon egy epiklasztitokból illetve egyéb vulkanoszedimentekből (vulkáni üledék) álló képződménycsoport bukkan a felszínre. Ez a képződménysor a feltehetően a Central-Paratethys idejében, a bádeni korszakban kb. 15 millió évvel ezelőtt a középső miocénben itt kanyargó folyam tengerparti deltatorkolatánál halmozódott fel. A terület szerkezet földtanilag a magyarországi Etesi-árok északnyugati folytatása, melyet dél-Szlovákiában Tőrincsi-ároknak neveznek. A táj sajátos geomorfológiáját, azaz a fennsík jellegét a területet felépítő kőzetek adják, a középső miocén korú tufába ágyazódott kemény agglomerátumos és andezites törmelék réteg megvédte az alatta lévő lazább üledékeket a lepusztulástól, így a mostanra feltárt rétegből szinte érintetlenül kerülnek felszínre paleontológai (őslénytani) leletek és földtani értékek. A földtani értékek iránt érdeklődő még számos érdekességet fedezhet fel a természetvédelmi táblával megjelölt Páris-patak szurdokvölgyében is.
Nógrádszakál közelében, amely a „Palóc Grand Canyon”néven is ismert. Több millió évvel ezelőtt folyó kanyargott itt, és a felhalmozódott hordalék megkövesült rétegeit lehet megcsodálni. A hajdani folyó úgy vájta ki medrét, hogy ha a szurdokban sétál az ember, fölémagasodnak a hordalékból keletkezett, sziklaszerű építmények. Néhol fagyökerek szövik át a kőrétegeket, itt-ott kidőlt fatörzseken és mohától csúszós kőtömbökön kell átmászni. Indák nyúlnak a gyanútlan vándor után, és szúnyoghadak ostromolják. Tavasszal és ősszel, esőzések idején még csordogál a Páris patak, egyébként a látogató csupán a kiszáradt medret láthatja, amelyben érdekes mintázatú és színű köveket lehet gyűjteni.
A természetvédelmi területet Nógrádszakál községtől északra találjuk ott, ahol az Ipoly, a közút és a vasút a legközelebb szorulnak egymáshoz. A hozzá vezető utat már messziről jelzi a vasúti andráskereszt. A terület Litke és Nógrádszakál között emelkedő andezittakaró része, amely valamikor az Osztrovszki-hegységhez tartozott. Hosszú évmilliók során az Ipoly „fûrészelte” le a hegység délkeleti nyúlványáról. A Páris patak (a néveredet nem egyértelműen tisztázott) igazából nem is patak, mert nincs állandó vízfolyás a medrében. Ez a nógrádi „Grand Canyon” az év nagy részében teljesen száraz. Csapadékos időben és hóolvadáskor viszont szép vízesések képződnek a 15-20 m mély, szinte függőleges falú völgyben.
Feltehetôen egy nagyobb folyam tengerparti deltatorkolatánál halmozódott fel az a hatalmas mennyiségû üledék, amelybe a Páris patak egyre jobban bevágja medrét. A kavicsos, homokos üledék gyengén keresztrétegzett, helyenként tufás márga vagy riolittufa-, tufitrétegek települnek benne. Ezek igen szép levéllenyomatokat ôriznek. A völgy más részein sok vörös színben játszó, opálosodott hatalmas fatörzs került a felszínre. A folyami üledékbôl több helyen nagyméretû vulkáni andezit és mélységi gránittömök preparálódtak ki, helyenként pedig erôsen összecementálódott konglomerátumok válnak le a meredek falból. Ezek a vízmosásban sorakozó, több tonna súlyú kôzettömbök a hajdani folyam vizének roppant erejére engednek következtetni. A gránittömböket feltehetően a Veporidák irányából szállította ide, mert gránit legközelebb csak arrafelé található. A miocén földtörténeti kor burdigáliai korszakában felhalmozódott üledék hatalmas mennyiségének látványa lenyűgöző, méltán tarthat számot mind a geológusok, mint az amatőr természetbúvárok, természetjárók érdeklôdésére. Minden évszakban látogatható, de leglátványosabb a tavaszi időszakban. Felkeresése az omlásveszély miatt nagy körültekintést, óvatosságot igényel.
Nemrégiben a Páris-patak völgyében lelték fel Magyarország első fatörzsbarlangjait, melyek világviszonylatban is kuriózumnak számítanak. A vulkáni kitörések megszűnte után lerakódott vulkáni üledékes anyagba (konglomerátumba) növényi részek és fatörzsek ágyazódtak be. Az addig tavi környezetben lévő vulkáni üledékes réteg és a külső erők hatására a forró anyagban el nem égett fatörzsek korhadásnak indultak, a helyükön idővel üregek maradtak amelyek a völgy fejlődésével és mélyülésével kerültek a felszínre. Az üregek lényegében a vulkáni üledékes kőzetbe beágyazódott fatörzsek lenyomatai, innen ered a lenyomatbarlang elnevezés is.
