A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságának legújabb bemutató-területe a Hortobágyi Vadaspark, mely Hortobágy – Malomházán található. Célja, hogy olyan állatfajokat mutasson be, amelyek korábban ezen a tájon éltek, de a civilizáció térhódítása miatt a területről kiszorultak, természetes körülmények között már nem találkozhatunk velük.

Ilyen fajok például a vadlovak, a rekonstruált őstulok, a madarak közül a keselyűk és a pelikánok, illetve a puszta egykori ragadozói: a farkasok és a sakálok. Mindezen fajok mellett természetesen bemutatásra kerülnek a nemzeti parkban ma is vadon élő állatok.

A vadaspark célja továbbá az is, hogy ezeket a fajokat olyan környezetben mutassa be, mely jól tükrözi a Hortobágy egykori, ember előtti arcát. A Malomházi bemutató-terület erre kiválóan alkalmas, ugyanis itt jelen van az összes jellemző tájképi együttes: a ligeterdők, a mocsarak és természetesen a nagy kiterjedésű puszta. A terület onnan kapta a nevét, hogy korábban itt voltak Debrecen város malmai. A Hortobágy folyó rendkívül szeszélyes, ingadozó vízjárása miatt ezek a malmok, amelyek a középkorban létesültek, rendszeresen tönkrementek az árvizekben.

A nagy távolság is körülményesebbé tette az őrlendő gabona szállítását, ezért Debrecen város 1848-ban úgy határozott, hogy ezeket a malmokat lebontatja. A későbbiek folyamán Malomháza juhászszállásként működött, az állattartó telep három hodályból, két gémeskútból, illetve egy, a juhász családjának otthont nyújtó házból állt. Ennek helyén található a vadaspark központi épülete, melyben a puszta ősi élővilágát bemutató kiállítás, ajándékbolt és büfé is üzemel.

A területen található kilátók segítségével madártávlatból is megfigyelhetjük a tájat. A kilátótoronyból kitekintve szabályos növényzeti csíkokat lehet látni, mely az ember tájformáló tevékenységének nyoma. Malomházán még az 1970-es években is működött egy olyan rizstermelő telep, amely a rizstermelésnek megfelelően átalakította a pusztát. A vadaspark területét a múlt században feltöltő és lecsapoló csatornák szabdalták darabokra. Ezen a ma már összefüggő területen 3-4 hektáros apró parcellákat alakítottak ki, ahol a rizst termesztették.

A nemzeti park a 2000-es évek elején kezdett hozzá a rizstelepek felszámolásához, mégpedig azért, hogy egy természetszerűbb, a felszíni vízmozgásokat lehetővé tevő rendezett pusztaképet alakítson ki, amely sokkal inkább őrzi a természetes elemeket. A rizsgátakat egy buldózerrel elrombolták, és mivel ezek a helyből kitermelt földből épültek, így aztán az eredeti talajfelszín nagyjából helyre is állt. Az egykori rizsföld helyén jelenleg egy százhektáros legelő terül el, melyet legelésükkel és taposásukkal az állatok tartanak karban, elősegítve az egykori természetes növényzet újbóli megjelenését.

További információk: IDE kattintva érhetőek el.